Olvass bele

hangya

8. FEJEZET

Nem csak egyféleképpen lehetséges

 

Permutáció kis falu volt, nem messze Szimbólumtól. Heu Risztik üzletét könnyen megtalálták. A cégér nagyobb volt, mint Ozóé.

heurisztik

– Üdv, Mister Risztik! – köszönt Laurie, amint belépett a helyiségbe. – Mister Ózótól jövök, Szimbólumból. Tartozik nekem egy algoritmussal, és azt mondta, Önnel kéne beszélnem róla.
Risztik magas, harsány, rendetlen kinézetű, loboncos vörös szakállas férfi volt.

rusztik

Egyáltalán nem úgy nézett ki, mint az elegáns Eponímia és a pedáns Ozó. De Ozó ajánlotta őt, ezért Laurie átnyújtotta neki az adóslevelet.

– Szóval én… az összes városon átvezető legrövidebb utat keresem. Tudna nekem segíteni?
– Csodálatos! Érdekes! – szólt Risztik. – Ozó a megfelelő helyre küldött, kisasszony. A valószínűtlent azonnal meg tudjuk oldani. A lehetetlent legkésőbb jövő keddre.
– De ha lehetetlen… – szólalt meg Laurie.
– Csak valószínűtlen – korrigálta Risztik.
– Ha valószínűtlen, hogyan oldja meg?
– Úgy, hogy elmozdítom a nézőpontodat – felelte Risztik. – Nem olyan választ keresel, ami megfelel a problémádnak, hanem elképzelsz egy választ és keresel egy olyan problémát, amire éppen az válasz.
– De a kiindulási problémát nem lehet megváltoztatni, ugye?
– Miért ne lehetne? A problémán agyalni elvesztegetett idő. Hiszen a megoldást akarod, ugye?
– Lehetséges… De nem értem, hogyan – felelte Laurie.
– Hogyan vásárolod a legjobb paradicsomot? – kérdezte Risztik.
– Hát… a… micsodát?
– Tegyük fel, hogy a piacon vagy. A legjobb, a legtökéletesebb paradicsomot akarod. De ahhoz, hogy a legjobbat megtaláld, össze kell hasonlítani őket, igaz? Meg kéne fognod mindegyiket, egyenként, megforgatni, talán egy kicsit meg is nyomogatni. Minden egyes paradicsomot a piacon.
– Senki nem csinál ilyent! Illetve… az öreg Mrs. Harris igen. De anya azt mondja, Mrs. Harris egy kicsit hibbant. Én egyszerűen elég jónak tűnő paradicsomot veszek.
– Látod? Hiszen te máris tudod, hogyan kell Heu Risztik módra intézni a dolgokat. Ne vesztegesd az idődet azzal, hogy a legjobb paradicsomot keresed, amikor rengeteg Elég Jó van a piacon.
– Szóval ahelyett, hogy a legeslegrövidebb utat keresnénk Felhasznália városai között… egy olyant próbálunk keresni, ami elég rövid?
– Miért ne tehetnénk ezt? – kérdezte Risztik. – Fogadni mernék, hogy a rengeteg-millió lehetséges útvonal között nagyon sok elég rövid is akad. Csak ezek közül kell egyet megtalálnod, és az sokkal könnyebb.

Azzal Risztik előhúzott egy nagy térképet és a pultra helyezte.

map

– Itt vagyunk – mondta, Permutációra mutatva. – Innen indultál, igaz? Tegyünk ide egy ceruzát. Ez lesz a Felső Határ hegy, ide pedig egy kiskanalat… ez lesz az Alsó Határ-völgy.

A térkép jelezte Bach városát és a Visszakanyarulat Elágazást is és sok olyan helyet, amikről Laurie még nem is hallott.

– Most jön a dolog szórakoztató része – szólt Risztik. – Kérdezzük meg a hangyákat!
– Kérdezzük meg a hangyákat? Miről beszél? A hangyák nem tudnak térképet olvasni! – méltatlankodott Laurie.
A rovarok említésére Xor hirtelen felélénkült.
– Ki mondta, hogy nem tudnak? Legközelebb nyilván azt akarod majd nekem bemesélni, hogy a teknősök nem tudnak köröket rajzolni – korholta Risztik.
– Tehát meg tudja tanítani a hangyákat térképet olvasni?
– Nem egészen. A hangyák nagyon jól tájékozódnak, mindig hazatalálnak. Az ötlet az, hogy rávegyük őket, dolgozzanak nekünk – mondta, azzal elővett egy üveg mézet és a térkép minden pontjára, minden városra egy apróédesség-pöttyöt cseppentett.

Eltelt egy perc. Semmi nem történt. Aztán egy apró hangya mászott az asztalra. Megszimatolta a mézet, aztán cikk-cakkban elindult a térképen. Belekóstolt az egyik pötty mézbe, aztán körbe járkált, míg meg nem találta a következőt.
– Ha egy hangya ételt talál, halvány szagüzenetet hagy a többieknek, akik őt követik – magyarázta Risztik. – A hangyák az étel és a többiek illatát követik. Sok-sok hangya próbálja ki a különböző útvonalakat ugyanabban az időben. Végül megállapodnak, melyik a leggyorsabb útvonal, amelyen a legrövidebb távolságon járhatják be az összes útvonalat és térhetnek vissza a bolyba.

Az első hangya Bach felé indult. Egy másik is megjelent, az egyenesen Visszakanyarulat Elágazásra indult. Megint mások a Valószín-öböl, Permutáció, Jelölzet és más városok felé vették az irányt. Mézet gyűjtöttek és szagnyomokat hagytak a többieknek.
Néhány perc múlva már egészen nyilvánvaló volt, hogy bizonyos útvonalak népszerűbbek másoknál. A vonuló hangyák vonala egyre szélesedett, mígnem már csak egyetlen hangya-szupersztráda volt, amely végigvezetett a mézpontok között, onnan visszakanyarodott a hangyafészekbe. Heu Risztik átmásolta egy ív papírra, mielőtt az összes méz elfogyott volna.
– Ó, hát tessék! – mondta, azzal átadta Laurie-nak a vázlatot.
– Köszönöm, Mister Risztik! Ez valóban a legrövidebb út?
– Rövid út. Csak ennyit és ezt ígértem.”